Mi a domain név és az IP-cím összefüggése?
A domain név az internetre csatlakozó számítógépek azonosítására szolgáló név. Az azonosítás műszakilag az IP-címekkel történik, ezek könnyebb megjegyezhetősége érdekében vezették be. Minden domain névhez tartozik egy IP cím.
Valljuk be őszintén, ha azt mondja a szolgáltatónk, hogy az internetes címed 987.012.543.612, akkor nagyot néznénk, és több tucat kedvenc oldalunk elérése nehezebb lenne, mert nehezebben jegyzünk meg hosszú számsorokat, mint neveket.
Próbáljuk ki! Írjuk be a böngészőnk keresősorába a következő számsorozatot: 195.228.240.145, majd nyomjunk egy Enter gombot; pontosan oda jutunk, mintha azt írtuk volna be: http://www.origo.hu.
Tehát, ha az internetszolgáltatótól vásároltunk egy domain nevet, pl. konyvelozona.hu, vagy ambassador-pecs.hu, vagy wphu.org, stb., akkor az pontosan olyan, mint amikor az önkormányzaton a kezünkbe nyomják a lakcímkártyát; X. Y. lakik itt, és itt, ilyen utca, ilyen szám alatt. Csak a mi tartózkodási helyünket azonosítja, és nem másét. (Ha tudják a lakcímnyilvántartó kártyánk számát, akkor az arra illetékesek meg tudják állapítani, hogy ki vagyok, hol lakom, és szépen lassan minden illetékes tudomást szerez róla, hogy ott lakom – a postástól, a vízműig, az APEH-től a körzeti orvosig mindenki. Ha kapcsolatba akarnak kerülni velem, akkor ott keresnek. Ugyanúgy, ahogy az interneten az IP címek alapján azonosítják tartózkodási helyemet; a partneremnek elég, ha megtalál, nem érdekli, hogy miképpen, technikailag az internetszolgáltatóm végzi el a háttérmunkát.)
Ki a tárhelyszolgáltató, mi a tárhely-szolgáltatás?
Az mindenki számára nyilvánvaló és közismert, hogy a számítógépben lakozó eszközök közül az adatok tárolásáért a winchester (HDD – Hard Disk Drive), és/vagy a CD (Compact Disk), és/vagy a DVD (Digital Video Disc), és/vagy a FDD (Floppy Disk Drive), és/vagy az USB (Universal Series Bus) – másik nevén PenDrive (ejtsd: pendrájv) a felelős, hogy csak a leggyakoribbakat soroljuk fel.
Ezeket az adattárolásért felelős eszközöket, berendezéseket összefoglaló néven háttértáraknak nevezzük.
Amikor egy levélben barátunk elküldi a közös bulink képeit, vagy barátnőnk elküldi a képes receptgyűjteményét, akkor a levél mellékletét elmentjük ezeket a számítógépünk egyik sarkába, hogy később úgy nézzük át őket, hogy nem kapcsolódunk az internetre.
Amikor feleségünk önfeledten ünnepli az X. házassági évfordulónkat, és a mi bánatos ábrázatunkról kárörvendően kétszáz fotót készítenek barátaink, akkor a digitális fényképezőgépek háttértárolójáról (igen, az a kis lapos izé is adattároló!) a számítógépünk háttértárolójára másoljuk az adatokat, és ott tároljuk őket. Ha kedvesünk szól, hogy „Drágám, mutasd meg a szüleimnek az x., az y., a z. évforduló képeit!”, akkor mi pattanunk, és a háttértárolóból néhány kattintással elővarázsoljuk a képeket, hogy a drága mama megkönnyezhesse az ő édes kicsi lányának nagy-nagy szerencséjét…
Alapelv: Nincs az a háttértároló, amit ne tudnánk rövid idő alatt kinőni. Nincs az a winchester, ami hamar-hamar ne telne meg. 🙂
Egy idő után egyszerűen a levelek, a képek, a receptgyűjtemények, a műszaki leírások, a katalógusok, a zeneszámok, a filmek egyszerűen elárasztják a gépünket. Mindegyik rendkívül fontos számunkra valamilyen okból, és ugyanúgy nem szeretnénk egyiktől sem megszabadulni, mint a dédnagymama, vagy a nagymama attól az irtózatosan gusztustalan vitrinben tárolt, horgolt terítőre helyezett, porcelán nippjétől…
Egy idő után nagyon fárasztó egy-egy kirándulás képeiért elrohanni a résztvevőkhöz, vagy egy-egy zeneszámot, filmet összevadászni gyűjtőtársainktól, meg egyébként is alig van már helyünk a háttértárainkon, az asszony megmérgezéssel fenyeget, ha megveszem a negyedik winchestert is, amikor ő kinézett magának egy cuki kis cipőt, vagy új szőnyeget az előszobába…
Ilyenkor jön a megoldás: a tárhelyszolgáltató. Az interneten vannak olyan szolgáltatók, akik azzal foglalkoznak, hogy hatalmas mennyiségű háttértárolót vásárolnak, és abból bocsájtanak díjazás ellenében (vagy látszólagosan ingyen – akkor meg reklámhellyel fizetünk) rendelkezésre helyet adatainknak.
Ahogyan a nevében benne van: a tárhely-szolgáltató (háttér)tároló helyet szolgáltat számunkra. Egészen magyarul: addig, míg valamilyen módon kiegyenlítjük a háttértároló bérleti díját, kapunk egy bazi nagy (igényeinknek megfelelő) háttértárat, ami nem a mi számítógépünkön lakik, hanem a tárhely-szolgáltató számítógépében, és mi akkor érjük el az interneten keresztül, amikor akarjuk, annyi ideig ameddig akarjuk (ameddig igényünk van rá és fizetjük), sőt! Ezt a címet megadhatjuk barátainknak, ismerőseinknek, hogy oda tegyék az adataikat, meg onnan vegyék el, amire szükségük van, mi meg a saját gépünkről úgy rendezgetjük, hogy nem löttyen ki a fröccsünk sem, és nem kell kidugnunk az orrunkat sem, a munkahelyi rendezvény képeinek összeszedéséért.
Mi az a honlap, mi az a blog?
A honlap (homepage – ejtsd: hómpédzs) az internet útjai mellett lévő üzletek, szórakozóhelyek, kultúrhelyek kirakatai, bejáratai és boltjai, a házak kertjei, a lakótelepek parkjai, maguk a lakóterek, a közösségi terek, azok minden csillogásával és sötét árnyaival.
A honlap olyan kiállítótér, ahol a tulajdonos egy nagy üvegablak mögött bemutatja a világ számára a termékeit, szolgáltatásait, életét, de akár halálát. A tudomány és – olykor – a sületlenségek széles tárháza, az információk megosztásának szervezett tere.
A honlap manapság már olyan ismertető, tájékoztató eszközzé, de leginkább tartozékká vált az embernek, mint a névjegykártya, vagy a televízió, vagy a mobiltelefon.
Vállalkozások számára elengedhetetlen az üzleti életben való érvényesüléshez, új piacok, új vásárlók megismeréséhez és megnyeréséhez.
Magánszemélyek számára olyan közkedvelt közösségi szokásoknak ad teret, mint a blogolás, a személyes képgalériák megosztása, vagy akár a fórumozás.
Amikor begépeljük a böngészőnk (Internet Explorer, vagy Firefox, vagy Safari, vagy Chrome, vagy Opera, stb.) keresősorába, hogy http://www.konyvelozona.hu, vagy http://www.sakraft.hu, vagy http://www.wphu.org, stb. akkor eredményként a képernyőn megjelenik az illető domain-tulajdonos honlapja, illetve a honlap kezdőlapja, az első oldal. Aztán bóklászhatunk a kínálatban a menüpontok segítségével, és kedvünkre, éjjel-nappal bármikor körbenézhetünk mindazon dolgok között, amit a tulajdonos számunkra meg kívánt mutatni.
A blog olyan honlap, ahol – jellemzően – a magánszemélyek személyesebb benyomásaikat teszik közzé, ahol nyíltan – adott esetben akár a névtelenség, vagy felvett álnév mögé bújva – véleményt, bírálatot mondanak – ki-ki saját vérmérséklete, beállítottsága, neveltetése, szocializációja szerint, de… korlátoktól mentesen!
A blog név a web és a log (napló) szavak összevonásából (weblog), és annak rövidüléséből keletkezett szó. Egyik óriási előnye, hogy a hagyományos honlapokhoz képest erősebb párbeszéd alakul ki a blog írója (írói) és az olvasók között. Éppen ezt a tulajdonságát felismerve (hogy közvetlenebbül lehet elérni az érdeklődők) a vállalkozások alkalmazzák a céges blogolást, vagyis ötvözik a hagyományos honlap és a blog pozitív tulajdonságait.
Mi az a WordPress? Mi az a blogrendszer?
Kezdjük a kérdés megválaszolását hátulról: A blogrendszer olyan modulokból, részekből álló számítógépes programrendszer, amelynek építőköveiből (moduljaiból) a honlapot/blogot építők több-kevesebb munkával változatos formában összeállíthatják saját oldalaikat.
A mai modern blogrendszerek/honlapépítő rendszerek közös tulajdonsága a modularitás, a bővíthetőség, az egyes részfeladatokhoz (videómegjelenítés, hírlevélkészítés, fórumozás, internet áruház, bejelentkezés, hozzászólások nyomon követése, stb.) előre elkészített elemek, a könnyű telepíthetőség és kezelhetőség, a gyorsaság, a kis erőforrásigény.
Számtalan fizetős és ingyenes blogrendszer érhető el (természetesen az interneten keresztül) a felhasználók számára, csak néhányat megemlítek a példa kedvéért: WordPress, Joomla!, Drupal, e107, GuppY CMS, phpBB, punBB…
Aki szeretne magyar nyelven kipróbálni, megnézni néhányat közülük, azoknak szeretettel ajánlom a CMSAward oldalait.
Most már könnyen kitalálható – aki a címből esetleg még nem jött volna rá 🙂 -, hogy mindezek közül a WordPress blogrendszer az egyik legkiválóbb, legkönnybben kezelhető, legnépszerűbb blogrendszer. A szavamon kívül bizonyítja az elnyert díjak minősége és mennyisége, valamint a WordPress letöltésszámlálója. És ez a több, mint 3millió letöltés „csak” a legújabb verziót jelenti…
Illusztrációként mutatok egy tucatnyi WordPress-alapon működő oldalt. Csak rá kell kattintani a kívánt névre, és a böngésző egy új oldalon megnyitja a WordPress blogrendszerrel készített legváltozatosabb megjelenésű, tematikájú, minőségű oldalakat. Ugyan a tartalmakat is érdemes figyelni, de most azt szeretném bemutatni elsősorban, hogy ugyanazzal a blogmotorral mennyire változatos megoldások léteznek. A honlapok/blogok változatosak, és szinte bármelyiket el tudja készíteni bárki, ha érez elhatározást, szándékot, késztetést, akaratot önmagában. Annyi tudással, amennyi van. Nyilván nem a New York Times rendszerével kell kezdeni, de odáig eljutni sem lehetetlenség. A WordPress szinte kézenfogva vezeti a honlap/a blog alkotóját.
Ugye, hogy mennyire változatosak? Szándékosan mutattam be nagy szórást, de aki kíváncsi a pillanatnyilag legnépszerűbb blogokra, az a WordPress hivatalos oldalán megtekintheti a listát ezen a linken.
