Élet a WordPress előtt – szövegszerkesztő, domain név, IP cím

Szerencsére, egyre többen ismerik fel, hogy a mai életben szinte elengedhetetlen az interneten történő megjelenés, legyen szó akár üzletről, akár politikáról, akár csak saját kedvtelésünk bemutatásáról.

Sajnos, az idősebb korosztály nagyobb része (úgy 35-40-től felfelé) hidegrázást kap attól a szótól, hogy számítógép; tudja nagyon jól, hogy ma már ajánlatokat, szerződéseket, útmutatókat, tájékoztatókat jellemzően emailben küldenek az üzleti partnerek. Tudja jól, hogy a legfrissebb híreket az internetről gyűjtheti be, hogy a világháló sztrádáin élvezet száguldani. Tudja jól, hogy haladni kellene, de nem meri megkérdezni, hogy mit jelent ez, vagy az, szégyenli megkérdezni (főleg egy lényegesen fiatalabbtól), hogy mit és hogyan kell csinálni. Szakembert kell hívnia, ha véletlenül kitörli postafiókját, és kész pánikban van, ha a bekapcsoláskor nem jelentkezik be gépén a megszokott hírportál kezdőlapja.

Tudja jól, hogy kicsinyke üzletének, cégének szüksége lenne egy internetes bemutatkozásra, termékei, szolgáltatásai bemutatására, néhány kedvelt képének közzétételére, örömének, bánatának, eredményeinek közhírré tételére, de mégis lemerevedik a gondolattól: „Hogy a fenébe írjak egy honlapra, egy blogba, hogyan üzemeltethetnék egy saját oldalt, amikor éppen csak emailt tudok írni, éppen csak a szövegszerkesztőt tudom alapfokon használni?”

Ez az! Ennyi elég is!

Ismételten csak szerencsére, létezik egy nagyon könnyen kezelhető rendszer, melyet úgy hívnak: WordPress.

Egy ingyenes, kiforrott, gyors, publikációs rendszer, melyhez elegendő annyi tudás, amennyi van.

Aztán egy kicsi bátorság, egy kicsi segítség, és a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig , bármilyen honlap összeállítható, üzemeltethető. Ha bármely szakaszban megakadunk, akkor ott van a WordPress Magyarország Közösség, akik készségesen segítenek.

Mielőtt azonban ennyire belemélyednénk a dolgokba, meg próbáltam összeszedni néhány olyan alapkérdést, melyet a Közösség látogatóinak egy része privát levélben szokott feltenni, merthogy nyilvánosan – úgy gondolja – nem meri feltenni.

1. Mi az a domain név?

A domain név (ejtsd: domen, domén) olyasmi, mint a nekünk írott levél címzésén a név, helység, utca, házszám, irányítószám. Olyasmi, mint a mobilszámunk. Csak egy darab van belőle a világon, és ezek az adatok alkalmasak arra, hogy levélben, vagy mobilon megtaláljanak bennünket, és csak bennünket. Ha nem balfék a postás, akkor nem a szomszéd utcában, ha nem tárcsáz mellé a hívó, akkor nem a gyerek mobilja; a mienk és csakis a mienk.

2. Mi az az IP-cím?

Bizonyára sokan ismerik a Morse-abc lényegét: a készülék egyik oldalán a kezelő bekapcsolja, vagy megszakítja az áramot, amit a másik oldalon kis sípolás, füttyentés, koppantás jelez. Az abc minden betűjéhez hozzárendeltek egy pontot és/vagy egy vonást (adott időegység alatt rövidebben, vagy hosszabban tartották ki- és bekapcsolt állapotban a jeladót, ami lehet egy hajólámpa is). Pl. az angol abc leggyakrabban használt betűje az E betű, melyhez egy pontot (.) rendeltek (éppen csak lenyomták a morze készülék karját), a második leggyakoribb betű a T, melynek a jele egy vonás lett (_), és az abc minden betűje, valamint a számok 0-9-ig kaptak egy-egy pont és vonás kombinációt.

A Titanic például ezt a jelet sugározta folyamatosan:

SOS … _ _ _ …

(Bármilyen jól hangzana is, az SOS jelzés semminek sem a rövidítése. Így tehát nem a „Save Our Souls” (Mentsétek meg lelkeinket), nem a „Save Our Ship” (Mentsétek meg a hajónkat) és nem a „Stop Other Signals” (Szüntessetek be minden más jelzést) kifejezésekből származik. A segélykérés általános Morse-kódját (…– – – …, azaz ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti) az 1906-os berlini Nemzetközi Rádiótávírási Egyezményben fektették le mégpedig azért ezt, mert nagyon könnyű Morse-távíróval leadni. Csupán a véletlen műve, hogy ez SOS-ként „fordítható le”.)

De mi köze az IP-címnek és a Morze-abc-nek a mi témánkhoz?

A számítógépek egymás között számokkal beszélnek, mégpedig hasonló elven, mint a Morze-távíró. A számítógépben lévő elektronikai eszközökben kettő állapot létezik, vagy megy rajta áram, vagy nem. Amikor áram halad át rajta, akkor az a bekapcsolt, vagy 0 (nulla) állapot, amikor pedig nem, akkor az a kikapcsolt, vagy 1 (egy) állapot. Ha azt nézzük, hogy egységnyi idő alatt hányszor van ki és bekapcsolva (hányszor változik a 0 és 1 állapot), akkor könnyű felfedezni a hasonlóságot: adjunk minden betűnek számnak, írásjelnek, stb. hasonló megfeleltetést, mint Morse és készen is vagyunk.

Vagyis a kettes számrendszerrel, két érték (a 0 – bekapcsolt – , és az 1 – kikapcsolt – állapottal) minden leírható, és már csak olyan eszközök kellenek, melyek kellően gyorsan futtatják és mérik ezeket a jeleket, változtatják az állapotukat, meghatározott törvényszerűségek szerint. Pl. a 3857 decimális szám megfelelője a kettes számrendszerben =0011 1000 0101 0111.

A kétállapotú elemeket felhasználó berendezéseket olyan digitális jellel kell működtetnünk , amely szintén kétféle értékű lehet, vagyis szokásos szóhasználattal. Egy-egy kétállapotú elem egy adott időpillanatban egy elemi bináris egység, 1 bit feldolgozására, tárolására alkalmas, amely tehát, 0 vagy 1 értékű lehet. Egy számítástechnikai adat megadásához általában több bitre van szükség. Ezt a bit-sorozatot adatnak nevezzük. A szó összetartozó 8-bites részének szokásos neve: Byte (bájt).

Minden, az internetre kapcsolt számítógépnek van IP-címe, ugyanakkor egy-egy konkrét cím nem kötődik feltétlenül egy-egy géphez: egyes gépeknek több címük is lehet (ilyenkor a különböző címek rendszerint a számítógép különböző hálózati eszközeit azonosítják), vagy több gép osztozhat egy címen, vagy a gép IP-címe rendszeresen változhat (ez különösen a lakossági internetszolgáltatón keresztül kapcsolódó otthoni számítógépekre jellemző).

Az IPv4 szabvány szerinti IP-címek 32 biten ábrázolt egész számok, amelyeket hagyományosan négy darab egybájtos, azaz 0 és 255 közé eső, ponttal elválasztott számmal írunk le a könnyebb olvashatóság miatt (pl: 192.168.42.1). A címek felépítése hierarchikus: a szám bal oldala (vagy szakmai nevén a legnagyobb helyiértékű bájt) a legfelső szintet jelenti, és jobbra haladva az ez alatti szinteket kapjuk meg, például egy szolgáltatót, a szolgáltató alatti ügyfeleket, és az ügyfelek alatti egyes számítógépeket.

Az internetet használó számítógépek minden tranzakció során (például egy weboldal megjelenítésekor) megadják IP-címüket, ami révén elvileg be lehet azonosítani az adott gép helyét és tulajdonosát, illetve egy adott géppel végzett tevékenységekről sok információt lehet gyűjteni. A gyakorlatban a számítógépek jelentős része az internetszolgáltatójától rendszeresen új IP-címet kap, így azonosítása csak a szolgáltatók együttműködésével lehetséges.