A WordCamp US portlandi Contributor Day éppen véget ért. Ha valaha lehetőséged van részt venni egy WordCampen, erősen ajánlom. Egy fantasztikus csapat gyűlik össze egy őrült ötlet körül, hogy együtt dolgozva, függetlenül a különbségeinktől, attól, honnan jöttünk vagy melyik iskolába jártunk, egységet találhatunk egy egyszerű, mégis áttörő gondolatban: a szoftver nagyobb szabadságot adhat neked. Szabadságot, hogy alakítsd, szabadságot, hogy pénzt kérj érte, szabadságot, hogy elrontsd, szabadságot, hogy olyan dolgokat tegyél, amikkel nem értek egyet, szabadságot a kísérletezésre, szabadságot, hogy önmagad legyél, szabadságot, ami az emberi lét minden szegletében kifejeződik.
Az Open Source, amit egykor kigúnyoltak és támadtak a szakmai körök, ma már intellektuális és erkölcsi mozgalommá vált. Követői minden nagy technológiai vállalatban jelen vannak. Még most is, amikor olyan hamis próféták, mint a Meta, megpróbálják kisajátítani. A Llama, a Meta „open source” AI modellje, ingyen használható – legalábbis addig, amíg a „felhasználói termékek havi aktív felhasználóinak száma nem haladja meg a 700 milliót az előző hónapban.” Komolyan?
Elnézést? Ez a regisztrált felhasználókra vonatkozik? Vagy a WordPress-oldalakat látogató emberekre? (Akik milliárdos nagyságrendben vannak.) Ez olyan, mintha az amerikai kormány azt mondaná, hogy szólásszabadságod van, amíg nem keresel évi 50 ezer dollárnál többet, mert akkor elveszik az Első Alkotmánykiegészítésben biztosított jogodat. Nem! Ez nem Open Source. Ez nem szabadság.
Úgy gondolom, a Meta-nak joga van saját feltételeit szabni – ez okos üzlet, és fantasztikus lehetőség a Llama felhasználóinak –, de ne állítsuk, hogy a Llama Open Source, ha valójában nem növeli az emberiség szabadságát. Ez egy saját licenc, amit a Meta ad ki, amikor és ahogyan akar. Ha használod, lényegében a Meta hűbérese leszel.
Amikor a vállalatok félrevezetően azt állítják, hogy „open source”-ok marketingcélból, az világosan jelzi, hogy az Open Source nyer.
Az igazi Open Source licencek azok a törvények, amelyek garantálják a szabadságot, az autokrácia elleni védőbástyák. De ami működteti az Open Source-ot, az nem a törvény, hanem az ethosz. Ez a társadalmi normákon alapszik. Ez az, amit most „Ökoszisztéma gondolkodásnak” nevezek: az a mentalitás, ami megkülönbözteti az egyszerű open source licencű szoftvert azoktól a szoftverektől, amelyek élnek, amelyek pezsegnek az aktivitástól és a különböző helyekről érkező hozzájárulásoktól.
Az ökoszisztéma gondolkodásnak négy alappillére van:
- Tanulás
- Fejlődés
- Tanítás
- Támogatás
A tanulás arról szól, hogy nyitott elmével, mindig új ötletekkel és megközelítésekkel szembesülünk.
A fejlődés során alkalmazzuk a tanultakat a következő iterációnkban, a következő verziónkban. Megnézzük, hogyan működnek a dolgok a valóságban: ez a valós felhasználás természetes szelekciója.
A tanítás az, ahol még többet tanulunk, mert igazán addig nem értesz valamit, amíg meg nem tanítod. Az ismereteinket open source-á tesszük azzal, hogy megosztjuk, amit megtanultunk, így mások is követhetik az utat.
A támogatás a legtrükkösebb és legfontosabb rész: itt öntözzük a kertet. Ha végigmentél az előző három lépésen, sikeres voltál; most az a felelősséged, hogy eloszd a munkád gyümölcseit az ökoszisztémában, hogy mindenki együtt sikeresen boldogulhasson. Ez a gondolkodásmód áll a Five For the Future mögött, amit mostantól még inkább hangsúlyozni fogunk.
Ez az ökoszisztéma. De ha ez a jin, mi a jang? Ez a nyitottság és nagylelkűség vonzza a parazita entitásokat, amelyek csak táplálkozni akarnak a gazdatestből anélkül, hogy bármit visszaadnának. Vannak cégek, amelyek részt vesznek a Tanulás/Fejlődés/Tanítás/Támogatás ciklusban, mint egy FernGully esőerdő, és vannak, akik az Open Source-ot egyszerűen egy erőforrásként kezelik, amit ki lehet szedni a természetes környezetéből, mint az olajat a földből.
Nézd meg az Automattic és a WP Engine Five For the Future oldalait, két hasonló méretű, félmilliárdos bevétellel rendelkező vállalatot. Ezek a vállalások nem tökéletesek, de proxyként működnek: az Automattic heti 3786 órát ajánl fel (és még engem nem is számoltak!), míg a WP Engine 47 órát. (Ennyi órát ajánlanak fel a céget Open Source projectekre, fordítói megjegyzés) A WP Engine-ben vannak jó emberek, néhányuk fel is van sorolva azon az oldalon, de a vállalatot a Silver Lake irányítja, egy magántőke-társaság, amely 102 milliárd dollárnyi vagyont kezel. A Silver Lake-et nem érdekli az Open Source ideáljaid. Csak a tőkén szeretne nyereséget látni.
Ezért kérdezem most mindenkitől a WordPress közösségben: kire költöd a pénzed? Valakire, aki támogatja az ökoszisztémát, vagy valakire, aki minden csepp értéket kicsikar belőle, amíg az el nem hervad? A Newfold, különösen a Yoast és a Yith felvásárlása óta, visszaad. (Kértem őket, hogy konszolidálják a Five For the Future oldalaikat, hogy jobban reprezentálják a hozzájárulásaik széles spektrumát.) Az Awesome Motive, a 10up, a Godaddy, a Hostinger és még a Google is ad vissza. Gondolj erre legközelebb, amikor a tárhelyed vagy a domained megújítására kerül sor, és mérlegeld a pénzed olyan cégek irányába, amelyek többet adnak vissza, mert te is többet kapsz. A szabadság nem ingyenes.
Mi, akik alkotók vagyunk, akik létrehozzuk a forrást, legyünk óvatosak azokkal szemben, akik elvennék az alkotásainkat és kifacsarnák belőle az értéket. Ők csak élősködők, akik ráugranak a következő divathullámra, de mi itt valami nagyot próbálunk építeni, valamit, ami hosszú távon fennmarad – valamit, ami generációkon át tart.
Lehet, hogy hibázom útközben, vagy az egészségem meginog, de ezek az alapelvek és hitek szilárdan fognak állni, mert a közösségünk alapvető eszméjét képviselik: azt az elképzelést, hogy amit együtt alkotunk, az nagyobb, mint bármelyikünk.
A bejegyzés eredeti angol nyelven itt érhető el: