Először elkezdtem hozzászólásként legépelni az alapokat, de végül úgy döntöttem, hogy inkább egy rövidebb cikket írok belőle, az talán hasznosabb.

Nos, akkor lássunk is neki!

Nézzük meg, először, hogy mit is jelent az, hogy widget

Maga a kifejezés a közgazdaságtanból ered, de az informatikában azokat a dolgokat hívjuk widgetnek, amik ilyen apró, kis hasznos mütyürök, amiket egyrészt drag-and-drop módszerrel teszünk oda, ahova szeretnénk. Testre szabhatjuk, variálhatjuk, feltéve, ha ezekkel a lehetőségekkel az alkotója felruházta.

Ilyen widgeteket találhatunk a testre szabható protálokon, mint az iGoogle, vagy a netvibes, de előfordulnak az újabb operációs rendszerekben is. Például, mind az OSX, mind pedig a Microsoft Windows Vista rendelkezik ilyen képességekkel.

Widgetek és a WordPress

A WordPress világában, általában az oldal sávban találhatóak meg ezek a widgetek. Ezeket, az adminisztrációs felületen, a Kinézet menü alatt lehet állítgatni, áthelyezni, ki és bekapcsolni, machinálni, kinek hogyan tetszik. A legjobb definíció, amit erre olvastam az, hogy a widget egy olyan cucc, amit úgy tudsz az oldalba ágyazni, hogy értened kellene a weboldal szerkesztéshez.

Viszont, ha te ilyen képességekkel akarod felruházni a már meglévő kedvenc sablonod, akkor picit bele kell tévedned a PHP és a HTML erdejébe…

Azért mondtam egyébként, hogy általában az oldalsávban, mert nem kötelező őket oda rakni. Valójában a sablontól függ. Gondolom te is láttál már olyan WordPress sablont, amiben nem volt oldalsáv. No látod.

A widget támogatás egyébként a WordPress 2.0, és 2.1-es verzióiban csak és kizárólag bővítményen keresztül érhető el. A 2.2-es verziótól már erre sincs szükség, mivel ezt a lehetőséget integrálták a alapszoftverbe.

Mitől támogatja a sablon a widgeteket?

Alapvetően attól, hogy elmagyarázzuk neki, hogy milyen felirattal kell ellátni. Valamint, mit kell a widget törzse elé, és után rakni. Ha ezt eléggé hathatósan elmagyaráztuk neki, akkor már csak az van hátra, hogy az adminban, ahogyan azt már említettem, beállítsuk, hogy az elérhető widgetek közül miket kívánunk használni.

Nem utolsó sorban pedig meg kell határoznunk, hogy a weboldal melyik részén szeretnénk viszontlátni a kisalkalmazásainkat.

És mutatsz konkrétan kódokat is?

Hogy a viharba ne, most jön az, hogy mutatok pár konkrétumot.

Azt mondtam ugye, hogy el kell magyarázni a sablonunknak, hogy mi nagyon szeretnénk widgeteket használni, ha ő nem, akkor is. Erre a módszer annyi, hogy megnyitjuk a sablonunkhoz tartozó functions.php-t (ha nincs, akkor csinálunk), és ilyeneket írunk bele:


if ( function_exists('register_sidebar') )
register_sidebar(array(
'before_widget' => '<li id="%1$s" class="widget %2$s">',
'after_widget' => '</li>',
'before_title' => '<h2 class="sidebartitle">',
'after_title' => '</h2><br />',
));

Ugye ez először is annyit tesz, hogy ellenőrzi, tényleg képes-e a blog motorunk mit kezdeni, a widgetekkel. Majd beállítja, hogy milyen HTML címkék, és azoknak milyen tulajdonságai fogják közre majd a kedvenc kis mütyürjeinket.

Fontos megjegyezni, hogy a before_widget tulajdonságban a két korábbi írásaimban placeholderként emlegetett kifejezésre (%1$s, %2$s) az alkalmazásnak szüksége lesz. Ha nem lesznek benne ebben a változóban, akkor a szoftver valószínűleg hibát fog jelezni, és a widgetek listája helyett megáll az alkalmazás futása.

Oké lépjünk, hogy kerül a sablonba?!

Alapvetően a sablon megjelenítő megkeresi a “sidebar” id-vel megáldott HTML elemet, és abba, vagy annak az első ul elemébe fogja beletolni a widgetek kódját, a register_sidebar funkcióban inicializált határoló tulajdonságokat figyelembe véve.

De mutatok még így a vége felé egy elegáns megoldást, hogy hogyan lehet megoldani azt, hogy ha mégsem szeretnél mütyürökkel molyolni visszatérhess a régi oldalsávodhoz:

<div id="sidebar">
<ul>
<?php if ( !function_exists('dynamic_sidebar') || !dynamic_sidebar() ) : ?>
<!-- Ide teheted a régi kódod, ami csak akkor jelenik meg, ha nem vannak widgetek //-->
<?php endif; ?>
</ul>
</div>

Azt hiszem ennyi is volt, az alap leírás

Hasznos linkek a témában

• Widget kiindulópont és plugin a régi verziókhoz
• A WordPress Widget paradicsoma
• Hivatalos widget API
• Nem a témához tartozik, de a kedvenc idézetes oldalam. Gondolnátok, hogy ez WordPress?

További jó widgetelést, kisalkalmazáskodást, és mütyürözést

Aztán találkozunk azzal a problémával, hogy szeretnénk, átstruktúrálni az oldalunk link szerkezetét… Ne talán, domaint/aldomaint váltani?

Itt fogunk első körben szembesülni azzal a ténnyel, hogy mind a külső, mind pedig a belső linkjeink halálra vannak ítélve.

Mit lehet ilyenkor tenni?

• Ha kevés bejegyzésed van, akkor lehetséges, hogy megéri, kézzel átírni a stuktúrát, a slugokat, és minden mást.
• Ha sok bejegyzésed van, akkor az előbbi út nem járható. Ilyenkor kerülnek elő alternatív megoldások. Mint például a Permalink Redirect bővítmény.

Úgy gondoltam, hogy nincs nagyon kedvem átmókolni kézzel 700-800 bejegyzést, és arra keresni, hogy vajh hol fordul ez elő.

Először is még mielőtt az új permalink stuktúránkat beállítanánk,kapcsoljuk be a fent említett a plugint, majd a Beállítások > Permalink Redirect menüpontot keressük meg.

Itt az “Old Permalink Structures” szöveg doboz alatt kattintsunk “Current permalink structure” utánni linkre, ami a jelenlegi permalink struktúránkat bemásolja a szerkesztő mezőbe.

Több ilyen szabály is elhelyezhető ebben a dobozban, ha pl már volt két előző struktúránk, és szeretnénk, ha mind a kettő bejegyzései elérhetőek lennének ilyen formán.

Ha ezzel végeztünk, gondolkodjunk el rajta, hogy hasznos lehet-e nekünk a FeedBurner Redirect, illetve a Hostname Redirect.

Az elsőt nem nagyon kommentálnám, a másodikra akkor lehet szükség, ha több domain/aldomain alatt is elérhető a blogod, ilyenkor ha a nem fő URL-t hívja a böngésző, akkor kérdés nélkül a főoldalon találja magát a látogatód.

Ha ez az opció be van kapcsolva, akkor a felhasználó a megfelelő domain névre kerül, ahol is a megfelelő bejegyzést látja.

Ha elmentettük a beállításokat, akkor, de csak is akkor írjuk át a Permalink szerkezetünket az újra a Beállítások menü > Permalinkek menüpontjában.

Ha mindent jól csináltunk, akkor most a bejegyzéseink mindkét URL-en elérhetőek maradtak, igaz a régi átirányít az újra, de pont ez volt a cél.

Én, miután leteszteltem, hogy működik minden régi, és új linkem, neki álltam átírni a bejegyzéseimben a hivatkozásokat egyesével. Majd egyszer végzem vele…

Remélem nektek is olyan simán fog menni minden, ahogyan leírtam

Figyelem, ennek a leírásnak nem az a célja, hogy megmutassa hogyan lehet duplikált tartalmat elhelyezni weboldalakon. A tartalom duplikálást semmilyen formában nem támogatjuk, mivel a kereső robotok is morcosan néznek érte.

phpMyAdmin

Amennyiben rendelkezünk phpMyAdmin hozzáféréssel, akkor ide jelentkezzünk is be, a wp-config.php-ban megadott adatbázis elérési adatokkal. Válasszuk ki azt az adatbázist, amelyben a blogunkat telepítettük, a bal oldalon listázott elérhető adatbázisok közül.

Majd, itt válasszuk ki a felhasználói adatokat tartalmazó táblát, amely valószínűleg wp_users, de mivel egyéni prefix beállítására is lehetőség van telepítés közben, így ismét a wp-config.php fájl, $table_prefix nevű változója tud felvilágosítást adni arról, hogy milyen előtag szereplet a users megnevezés előtt.

A tábla kiválasztása után a Tartalom fülre kattintva keressük meg a nekünk kellő felhasználót, ami valószínűleg az első sor lesz és ahol az ID oszlop egyes (mivel normál körülmények között ezt a felhasználói fiókot nem lehet törölni.)

Majd, kattintsunk rá ebben a sorban a ceruzát formázó, és szerkesztést jelentő ikonra. Ez után valami hasonló kép fog fogadni minket. A három lényeges tulajdonság eredeti színekkel van ábrázolva, minden mást ami a lényeg szempontjából számunkra teljesen lényegtelen, ki szürkítettem:

Szóval a user_pass mezőnél válasszuk ki az MD5 funkciót, semmi más nem jó, (tehát sem PASSWORD, sem ENCRYPT, sem SHA1). Majd mellé az érték mezőből töröljük ki a benne lévő adatot, és írjuk bele az új jelszavunkat.

Ezután a táblázat láblécében lévő végrehajtás gombra taposva, a beállítást végre is hajtódott.

Kézi SQL

Ha nem phpMyAdmint használunk, hanem valami natív SQL elérést (MySQL Administrator, SQLyog, stb.), esetleg saját szkriptet szeretnénk írni, amig nem készül el a javítás, akkor a következő SQL utasítást kell eldurrantanunk:


UPDATE `blog`.`wp_users` SET `user_pass` = MD5('valamijelszo') WHERE `wp_users`.`user_login` =`admin` LIMIT 1;


Szerencsés bejelentkezés után a blogmotorunk a jelszót átkonvertálja a phpass metódussal egy biztonságosabb titkosítású karaktersorozattá.

(A bejegyzés Ryan McCue angol nyelvű cikke alapján készült)

Körülbelül ennyi bevezetőnek, a honlapja angol nyelven íródott, hogy a világ minden tájáról érkezők is nagyjából megértsék, de persze van magyar aloldal is. Nincs még minden oldal kész, igyekszem! Örleteknek és visszajelzéseknek nagyon örülnék!

Akkor tehát a honlap: http://styx.kreative-labs.com

Remélem sokatoknak tetszeni fog és majd minél többen fogjátok használni

PDF és HTML változat erre… (önlinkeléééés)